dark light

facebook twitter youtube galeria rss e-mail

falióra

A Juventus azért sikeres, mert nem olasz!

A Juventus azért sikeres, mert nem olasz!

Pontosabban nem olaszokra épít.

Valószínűleg mindenki, aki követi az olasz focit, olasz csapatnak szurkol, vagy csak szimplán figyelemmel kíséri a futball történéseit, már tudja, és megdöbbent azon, hogy az olasz válogatott 1958 után ismét lemarad a világbajnokságról. Pedig a válság jelei már évek óta felfedezhetőek a Squadra Azzurránál.

Sokan vannak azon a véleményen, hogy az olasz válogatott egyenlő a Juventusszal. Kis túlzással talán, de egykoron ez teljesen helytálló volt. A 2006-os vb győztes csapat gerincét olyan játékosok adták, akik annak idején a Bianconeri színeiben fociztak: Buffon, Cannavaro, Zambrotta, Camoranesi mind kezdők voltak a franciák elleni döntőn, mindegyikük élete legjobb formájában volt, csereként pedig még Del Piero is beszállt. De nem csak a válogatottban, a klubban is voltak szép számmal hazai játékosok, akik, habár nem voltak kezdők, tehetségesek voltak, például már akkor is ott ült a padon egy bizonyos Giorgio Chiellini…

Aztán a Calciopoli botrány idején minden megváltozott. A keret jelentős része eligazolt, a védelemből a két rutinos olasz elment. Habár a Juve egyből visszajutott a Serie A-ba, ez már közel sem ugyanaz a minőségű csapat volt, ami meg is látszott a válogatotton is, hiszen a 2008-as Eb-n csak nagy szerencsével, kínkeservesen sikerült továbbjutni a csoportból. És ez még csak a lejtmenet eleje volt…

Aztán jött a 2009-2010-es idény. A Bianconeri pocsék idényt tudhatott le maga mögött, a következő szezon után sokan kijelentették, ez minden idők legrosszabb Juventusa. Ekkor is hemzsegett olaszokkal a csapat, ráadásul a vb-győztes Grosso és Cannavaro (visszatérvén a Realtól) is a keret tagja volt. A probléma ott keresendő, hogy ezek a játékosok már közel sem tudták azt a szintet hozni, mint 3 éve. Eközben a válogatott? Ugyanőket játszatta a 2010-es vb-n a szövetségi kapitány (aki nem más volt, mint a világbajnokot irányító Marcello Lippi), a már kiöregedőben lévő, csúcsukon rég túllévő veteránokat, és a még kiforratlan, tapasztalatlan fiatalokat – pont azokat, akikre a Juve is épített. Nem akkora csoda így, hogy minden idők egyik legkönnyebb csoportjából nyeretlenül, utolsóként estek ki az olaszok.

Na de, a legmélyebbről lehet a legnagyobbra feltörni! Ez így is történt, a Juventus a tudatos igazolásoknak, az új stadionnak, és Antonio Conte személyének köszönhetően hihetetlen bravúrral, veretlenül nyerte meg a bajnokságot, és az Olasz Kupa döntőéig is eljutott. Csakúgy, mint a Squadra Azzurra, a 2012-es Eb-n talán senki sem számított arra, hogy ők döntőbe fognak jutni. Ekkor alakult ki a Barzagli-Bonucci-Chiellini védőhármas, akik általában egy áttörhetetlen falat képeztek Buffon kapuja előtt.

Ezután jött a 2014-es, brazil világbajnokság, ami előtt jelentkeztek a baljós árnyak. Kiderült, hogy Conte a Bajnokok Ligájában nem képes maradandót alkotni, és csak egy bizonyos szintig tudja felhozni a csapatot. A Galatasaray elleni meccset szerintem senkinek sem kell ecsetelnem… Azonban fontos megjegyezni, hogy nem feltétlenül azon a meccsen ment el a BL, otthon csak a Koppenhágát sikerült megverni, idegenben meg csak ellenük volt képes a csapat egyetlen pontot szerezni. Otthon még így is dominált a Juve, de az látható volt, hogy az Európában való sikerességhez még hiányzik valami. A világbajnokság jól indult: az első csoportmeccsen az olaszok az angolokat verték meg, hogy utána egy kínos vereséget szenvedjenek Costa Ricától, majd az Uruguay elleni, botrányos meccsen végül harmadikként kiestek. Talán ez volt az a pont, amikor a Bianconeri vezetősége úgy döntött, szakít az olasz hagyományokkal, és nem (csak) a hazai játékosokra épít elsősorban, bár lehet, ez a folyamat már pár évvel korábban elkezdődött.

Azóta három szezon ment le, és a negyedik van folyamatban. 2015-ben és 2016-ban a hátsó alakzat teljesen olasz maradt, de rajtuk kívül már csak Pirlo volt (egy évig), és Marchisio játszott még gyakran. A tavalyi szezonban már ő sem volt kezdő, sőt, a BBC is megbomlott az új felállás (4-2-3-1) bevezetésével. Idén pedig már a védelemből is kiszállt egy rutinos játékos, a csapat azóta is keresi a megfelelő személyt, aki pótolni tudná Bonuccit. Habár a válogatottnak ezidő alatt volt egy egész jó Európa-bajnoksága, ez talán inkább egyfajta Conte által gerjesztett fellángolás volt, semmint hosszan tartó sikeres időszak egy fejezete – ezt bizonyítja is a tegnap történt csúfos kiesés.

„Igen ám, de a válogatottban a védelem még mindig ugyanaz!” – mondhatná a kétkedő. Ez sem teljesen igaz, hiszen a Buffon-Barzagli-Bonucci-Chiellini védelem átlagéletkora 35, ami igen magas szám már, ráadásul Bonucci eligazolásával már nem olyan összeszokott ez a tengely. És vegyük is ki a ’fiatal’ védőt, így megmarad az a három, jelenleg is Juvés, aki a kezdőben kapott szerepet a Svédország elleni párharcokon. Jövőre közülük valószínűleg már senki sem lesz a válogatottban, lévén tegnap bejelentették visszavonulásukat a nemzeti csapatból, így a Juventust még kevesebben fogják képviselni.

Mi a probléma forrása? Hiszen mégiscsak világklasszis, nagy rutinnal rendelkező válogatott játékosok vannak az olasz keretben, ráadásul a fiatalok is okkal reménykedhetnek egy új, sikerrel teli éra eljövetelében. A gond a kettő között keresendő: jelenleg nincs olyan olasz játékos, aki még nem töltötte be a 30-at, de már bizonyítottan elit játékosnak lehetne mondani, talán Verratti a kivétel. És akkor most vessünk egy pillantást a Juventus jelenlegi játékoskeretére: csupán két olaszt találunk a mezőnyjátékosok közt, aki már elmúlt 24, de még nincs meg 30: Sturaro, és De Sciglio.

A Juventus idejében felismerte, hogy az olaszok között jelenleg nagyon kevés a kiemelkedő játékos ebben a korosztályban, és a vezetőség tisztában van vele, hogy habár Immobile, Parolo, Candreva stb. egyáltalán nem rossz játékosok, hiányzik belőlük az a plusz, amivel bekerülhetnének a szűk elitbe. Eközben a fiatalok igen ígéretesnek tűnnek, a Bianconeri pedig láthatóan épít is rájuk: Bernardeschi, Rugani már a csapatnál van, Caldara, Spinazzola is érkezik hamarosan, Mandragorából pedig még bármi lehet. A múltban jó volt az olaszokra építeni a csapatot, a jövőre nagy figyelmet fordítanak, de nem a jelen rovására! A Juventus vezetőségének meg kellett hoznia egy komoly döntést: olaszokra építsen, akik a hagyományt megőrzik, de rosszabb eredményekkel, vagy hozzanak össze egy olyan csapatot, amelyik nem csak otthon, de nemzetközileg is sikereket képes elérni. Az utóbbi mellett döntöttek – szerintem ez egy jó választás volt.

Új hozzászólás

Vannak szabályok, be kéne tartani!!!

Vissza a tetejére

Belépés/Regisztráció